A korai elődök (h.sz. 300) hittana

Ibn Hadzsar meghatározta a „milyenség nélkül” (bilá kéjf بلا كيف) jelentését, amikor azt mondta, hogy az elődök (szelef) „nem merültek bele az isteni tulajdonságokba, hisz tudták, hogy olyan milyenségről szólna a kutatás, ami (puszta) ésszel nem tudható meg. Ugyanis az észnek határai vannak, ahol az megtorpan.”
(Fethulbárí 13: 35. és 390. és Eddehlaví: Alhuddzatulbáliga 1. 63. old.)

Az a kijelentése, hogy „a milyensége ésszel nem tudható meg” érvényteleníti az asarik és a hozzájuk hasonlók ferdítését, akik a „nem fölfogható”-t (gej mákúl غير معقول) úgy értelmezik át, hogy „nem lehetséges” (gejr mumkin غير ممكن). Alkurtubí mondta: „Az elődök közül (szelef) senki nem tagadta Allah trónra emelkedését (isztivá استواء) azonban nem ismerték a felemelkedés milyenségét (kejfijjetulisztivá كيفية الاستواء).”
(Tefszír Alkurtubí 7. kötet 140. old.) Vagyis, hogy az ész nem érheti föl a felemelkedés milyenségét.

Abu Bakr Aliszmáílí (megh. h.sz. 371.) mondta, amikor a Szunna Népének irányzatáról (medzheb) mesélt: „A magasztos Allah megelégedett annak említésével, hogy a trónjára emelkedett, és nem említette meg, hogyan történt a felemelkedése.”
(Szijar áalám ennubelá 16. 295. sé Tedzkiratulhuffádz 3. 949.)

Mindebből tehát kiderül, hogy a nemes elődök (szelef) szava, hogy nem fölfogható (gejr mákúl غير معقول), azt jelenti, hogy ismeretlen (medzshúl مجهول). Ahogy azt a többi fennmaradt változat is alátámasztja. Addzehebí mondta hozzáfűzve Málik imám szavához: „Málik kijelentése teljes egészében a Hagyomány Népének kijelentése. Vagyis, hogy a felemelkedés milyenségét nem foghatjuk föl ésszel. Sőt, nem is ismerjük azt.”
(Addzehebí: Aluluvv 104.)

És azt is mondta Addzehebí: „Abu Hafsz ibn Sáhín (h.sz. 297-385) édesapja mondta: Ott voltam Abu Dzsáfár Attirmidzí-nél (h.sz. 201-295), akit megkérdeztek az Allah lejöveteléről szóló hagyományról, és azt felelte: a lejövetel ésszel fölfogható, ismert (mákúl معقول), a milyensége ismeretlen (elkejfu medzshúl الكيف مجهول), hinni benne kötelező (vádzsib وَاجب), róla kérdezni újítás (bidá بدعة).”
(Szijar áalám ennubelá 13. 547. és Táríkh Bagdad 1. 365.)

Asari imám hite

Asari imám mondta az Ibána című könyvében:

وندين الله عز و جل بأنه يقلب القلوب بين أصبعين من أصابعه وأنه سبحانه يضع السماوات على أصبع والأرضين على ( 1 / 27 ) أصبع كما جاءت الرواية عن رسول الله صلى الله عليه و سلم من غير تكييف

„Hisszük, hogy Allah az ujjai közül kettővel forgatja a szíveket, és hogy Ő, a magasztos, az egeket egy ujjára, a földeket egy másik ujjára helyezi majd, ahogy az egy változatban fönnmaradt Allah Küldöttjéről – Allah dicsérje és üdvözölje – anélkül, hogy jellemezve meghatároznánk annak milyenségét.”

Előadás részlet Alalbání sejktől

Kérdés: Lehet-e azt mondani, hogy Allahnak öt ujja van? És bizonyítást nyer-e a tulajdonság egy arra utaló jelentéssel?

– Közbeszólás: valaki kérdezi: a hagyományt, hogy: „Allah bizony az egeket egy ujjára, a földeket egy (másik) ujjára, a hegyeket egy (megint egy másik) ujjára…”, ami öt ujjat említ, azt néhányan úgy értelmezték, hogy Allahnak öt ujja van, természetesen hasonlítás nélkül. Mások pedig ezt elutasították. Ön mit mond erről?
– A sejk: Nem… a hagyományhoz nem teszünk hozzá és nem veszünk el belőle semmit.
– Közbeszólás: Ami a szemről maradt fönn, mondhatjuk-e azt, hogy Allahnak két szeme van?
– A sejk: Ahogy az fönnmaradt. Ha ez meg lett említve, akkor állítjuk.
– Közbeszólás: Nem maradt fönn más idézet a Daddzsáloson kívül.
– A sejk: Igen. És elegendő, hogy „az Uratok nem félszemű”.
– Közbeszólás: Ez azonban, ó sejk, csupán erre utaló jelentés.
– A sejk: Addig nem gond az utaló jelentés elfogadása, amíg az nem ütközik idézettel.
– Közbeszólás: a nevek és a tulajdonságok terén?
– A sejk: Mindig, hisz az utaló jelentés érv, kivéve ha annak egy idézet ellentmond.

Rihlatunnúr 31.b. 00:08:55mp.

Az asarik értik, mit beszélnek?

Az asari szúfik azért szidnak minket szelefiket, amiért azt mondjuk, hogy Allahnak keze van? És miért szidtok, ha a Bukharí hagyományát fölhozzuk:

Abdullah ibn Masz’úd (Allah legyen elégedett vele) jegyezte le:

„Egy rabbi jött Allah Küldöttéhez – Allah dicsérje és üdvözölje –, és azt mondta: „Ó Mohamed! Mi azt tanuljuk, hogy Allah az összes eget egyik Ujjára fogja rakni, és a földeket egyik Ujjára, és a fákat egyik Ujjára, és a vizet és a homokot egy Ujjára, és az összes többi teremtményét egyik Ujjára. Majd azt fogja mondani: „Én vagyok a Király!” Erre a Próféta – Allah dicsérje és üdvözölje – mosolygott, hogy az első fogai látszottak, és ez a rabbi megerősítése volt. Majd Allah Küldötte – Allah dicsérje és üdvözölje – recitálta: (Nem mérték fel Allahot a Hozzá illő mérce szerint. És az egész föld a markában lesz az Ítélet Napján…)” (39:67)

[Szahíh Bukhari, 6. gyűjtemény, 60. könyv, 335. számú hadísz (angol verzió számozása)]

A hadísz hiteles, és ismét megerősítése Allah tulajdonságainak. A Prófétának – Allah dicsérje és üdvözölje – tagadni kellett volna a „testesítő” zsidó rabbi állítását, hogy ha az ásárita hittant vallotta volna.

De pont ellenkezőleg: Allah Küldötte – Allah dicsérje és üdvözölje – megerősítette az állítását, sőt egy koránidézettel alá is támasztotta. Ez ismét egy bizonyíték a rengeteg bizonyíték közül, hogy az ásárita hittan a hagyománnyal szakító, míg a hagyománykövető szelefizmus a helyes.

Asarik, mi azt mondjuk, amit Allah is: van keze. Idézeteket ismeritek. Miért akarjátok hát ránk bélyegezni azt, hogy mi szelefik igenis emberi kézről és végtagról beszélünk? Nem emberi kéz az, és nem mondtuk soha, hogy végtag. Nos? Miért akarjátok ti szúfik az emberek tudatában mégis ezt elültetni, hogy mi ezeket állítjuk? Csakis akkor mondanánk, hogy végtag, ha volna rá bizonyíték. De én nem tudok, netán ti ismertek ilyet?

Na, még egyszer, hátha fölfogjátok:

Ha azt mondom, hogy Allahnak a magasztosnak van keze, hallása, látása stb., akkor ezek csak tulajdonságok, amiket Allah magáról állított. És nem fogom soha azt mondani: a keze = képessége, sem azt, hogy a hallás és a látás = a tudás. Azt sem mondom, hogy végtag (dzsevárih). Nem is teszem hasonlóvá a kezét teremtményének kezéhez, hallását a hallásukhoz, látását pedig a látásukhoz, amik a cselekedethez szükséges végtagok, szervek. Viszont azt igenis állítom, hogy kötelező e tulajdonságokat vallanom, hiszen ezek bizonyítékfüggők (taukífijja) mint minden más vallási és hitbeli tétel, és a Koránban és a Szunnában bizony fennmaradtak, de ugyan így az is fönnmaradt, hogy tilos bármihez is hasonlítani Allahot! Nem mondta-e Allah a Koránban: (Nincs senki hozzá hasonló, és Ő a mindent Halló és Látó)? És azt, hogy (és nincs senki hozzá fogható).

Majd a bidá népe szidni kezdte a hagyomány népét, amiért e hadíszokat lejegyezték. Azokban pedig, akiknek általános a tudásuk, kétségeket ébresztenek olyan kijelentésekkel, hogy ezek az emberek olyan hagyományokat jegyeznek le, amik nem illendőek az akídát tekintve, és nem helyes a vallás mércéjével. És a hasonlítást elkövetők (tesbíh) hitetlenségével és a tagadók (tátíl) tudatlanságával vádolják a hagyomány népét.

Ám erre csak azt tudom válaszolni, hogy Allah könyvében vannak egyértelmű (muhkam) áják, amiket úgy kell érteni, ahogy le vannak írva, és vannak félreérthető (mutesábih) áják, amiket csak úgy lehet értelmezni, hogy az egyértelmű (muhkam) ájákkal egyeztetjük őket. De mindben hinni kell, és el kell fogadni azokat. Allah Küldöttjének – Allah dicsérje és üdvözölje – hagyományaival is ugyan ez a helyzet, és ugyan így kell eljárni. A félreérthetőt össze kell vetni az egyértelművel, és mindkettőt el kell fogadni.

Tehát amikor Allah azt mondja a Koránban: (وكَلَّم الله موسى تَكْلِيماً) vagyis (Allah beszélgetett Mózessel) ugyanis a Liszánularab szótárban ez szerepel: الذي تُكَلِّمه ويُكَلِّمُك يقال: كلَّمْتُه تَكلِيماً azaz, akihez beszélsz, és aki beszél hozzád, arra azt mondjuk: beszélgettem vele. Nagyjából. Szóval ez is tedzsszím a koránban, azaz tesbíh, ugyanis mi is beszélgetünk, és Allah is beszélgetett, akkor máris tesbíhhé lesz, még ha tudjuk, hogy az Ő beszéde tökéletes, hozzá illő, tehát nem emberi? Szerintem nem, hiszen فلما جاء تكليماً خرج الشك amikor Allah azt mondta az ájában, hogy beszélgetett vele, akkor megszűnt a kétség, amit esetleg fel lehetett volna hozni ellene.

وكَلَّم الله موسى تَكْلِيماً így is lehetne fordítani, Allah közvetlen beszélt Mózeshez, aki szintén Allahhal. Allahu álem.

Mi szelefik soha nem fogjuk Allah tulajdonságait kutatni, ahogy az asarik teszik ezekről filozofálva. Azt mondják, ez és ez az attribútuma emberi, ezért újraértelmezik azt, vagy tagadják. Mi elfogadjuk, amit Allah mondott és kész. Ha majd megkérdezi, miért mondtuk ezt, azt fogjuk felelni: Urunk! Te állítottad magadról. De ha titeket megkérdezne, (tegyük föl): miért értelmeztétek újra, félre, holott ha akarom, másként, félreérthetetlenül jellemzem magam, de nem így tettem, hát ti miért vettétek mégis annak? Mit fogtok mondani?

A MIK asarita imámja és tanítója a szúfi Kovács Miklós (Ahmed) ránk, a Szunna és Közösség népére, a Hagyomány népére, a nemes Szelefet követők népére rá akarja bizonyítani a saját módszerével, hogy testet adunk Allahnak, pedig minden igaz szelefi a következőket vallja:

A dzsehmiták és a muteziliták Allah tulajdonságainak, mint a kéz, az arc, és a láb tagadására az érvük, hogy ha ezeket állítjuk, akkor ezzel testrészeket (arkán أركان), tagokat (áadá أعضاء) és végtagokat (dzsevárih جوارح) tulajdonítunk Allahnak.

A Szunna és Közösség népe azt mondja: „Nem mondjuk e tulajdonságokról, hogy tagok (áadá أعضاء), testrészek (arkán أركان) vagy végtagok (dzsevárih جوارح). Ugyanis a testrészek (arkán أركان) a lényeg egy része, Allah ellenben az egyetlen és oszthatatlan egész (alahad, asszamad). A tagokkal (áadá أعضاء) rendelkezés azt jelenti, hogy részre osztott. A végtagokkal (dzsevárih جوارح) rendelkezés jelentése pedig, hogy szerez és hasznát látja, de ugyan így az eszközök (adavát أدوات) azt jelenti, hogy hasznot húz vagy ártalmat elhárít. Viszont mindezektől Allah mentes és magasan felettük áll. Ezért nem lettek megemlítve, mint Allah tulajdonságai.”

Tán a Bukharí az Abdullah bin Masz’úd-tól lejegyzett hagyományával, amit fentebb említettem, musebbih és mudzsesszim lett volna? A Próféta – Allah dicsérje és üdvözölje – is musebbih és mudzsesszim volt tán, mivel ezt konkrétan ő jelentette ki, és róla jegyezték le?
Valamint Sáaraví az asarik egyik fő kortárs imámja is testet adott Allahnak azzal, hogy ugyan azt mondta, amit mi szelefik is? Dehogyis!

Végezetül pedig, a szelef, mint olyan, nem korhoz kötött. Ha értenék a szavakat, akkor nem beszélnének blődségeket! A szelef az a felmenő és előd. Mi nem a sima elődöket, felmenőket követjük, hanem a nemes és vallásilag fedhetetleneket. Ilyen pl. Sáfií imám, aki ugyan azt vallotta Allah tulajdonságairól, amit mi szelefik is.

Málik imám szelefi volt

Málik imám azt mondta Allah egyik tulajdonságával kapcsolatban: „…a milyenség/hogyan ismeretlen (medzshúl)…

Valamint:
Sáfií imám a következőt tanúsította Málikról, és meg is esküdött rá: „A Szunna, amit én követek, és amit hallottam a barátaimtól a Hagyomány Népéből, és megesküszöm rájuk, mint Szofján, Málik és mások: …hogy Allah a trónja fölé emelkedett az Ő egében, és közel jön a szolgáihoz, ahogyan akar (kejfe jesá كيف يشاء), és hogy Allah lejön a földi éghez ahogyan akar (kejfe jesá كيف يشاء)…”

Aunulmábúd könyv 13. kötet 41. és 47. oldala.
Ibn abi Jálá is lejegyezte a Tabakát Alhanábila könyvében ép láncolattal Sáfií-ig 1. kötet 283. oldal.

Az asari filozófia szerint tehát Málik imám is szelefi (fedőnevén vahhábi, ahogy az asari mondja, bár Abdulvahháb akkor még meg sem született) volt, aki megtestesítette Allahot, tesbíhet követett el, amikor azt mondta azzal, hogy a milyensége/hogyan-ja a tulajdonságnak nem ismert, vagyis nem tudjuk milyen. Tehát? Ha bárki ezt mondja, akkor vahhábi? Akkor Málik imám is az volt, sőt Rabíah is, aki tábií volt és végül Umm Szeleme is, aki a Próféta – Allah dicsérje és üdvözölje – felesége volt, aki pedig mindent a Prófétától – Allah dicsérje és üdvözölje – tanult. Vagyis akkor, ha a vahhábizmus elvetendő és fél lábbal kint van az iszlámból, ahogy azt Bordás József, alias Abdulrazzeq Elhanefi, vagy Kovács Miklós, alias Ahmed Almagari állítja a szelefizmusról, akkor most kiről is állítják ők pontosan, ha jól végiggondoljuk szavaikat, hogy fél lábbal kint van az iszlámból?

Allah óvja őket szavaik következményétől és bocsásson meg mindenkinek!

Allah sírnál imádása és a sírimádat

Annak durva elítélése, aki Allahot egy jámbor ember sírjánál imádja, hát még ha a sírt imádja.

Al-Bukharí és Muszlim jegyezték le Áisa közvetítésében, hogy „Umm Szeleme megemlített a Prófétának – Allah dicsérje és üdvözölje – egy Etiópiában látott templomot és benne lévő képeket. Azt mondta: Ők, ha meghalt közülük egy jámbor ember, vagy egy jámbor szolga, akkor a sírjára egy imahelyet építettek, és ilyen képeket festettek rá. Ők a legrosszabb teremtmények Allahnál.” Ők két kísértésbe estek: a sírok kísértésébe (ami a túlzásba esés révén történő imahely ráépítés) és a bálványokéba (a képek és szobrok oda állítása).
Al-Bukharí és Muszlim jegyezték le, szintén tőle: „Amikor Allah Küldöttje – Allah dicsérje és üdvözölje – a halálán volt, a csíkos ruháját az arcára borította, és amikor már nem bírta elviselni, felemelte, és így szólt: Allah átka a zsidókra és a keresztényekre, mivel a prófétáik sírjait imahelyekké tették – óva intette őket a tettüktől. Ha ezt nem teszi, az ő sírját is kiemelték volna, és ugyan így attól is félt, hogy imahellyé teszik majd.”
Muszlimnál jegyezte le Dzsundub ibn Abdullah közlésében, aki azt mondta: „Hallottam a Prófétát – Allah dicsérje és üdvözölje – így szólni a halála előtt öt (évvel vagy) nappal: Én elhatárolódva fordulok Allahhoz attól, hogy közületek bárkit is a legjobb barátommá (khalíl) fogadjak, mert Allah fogadott engem szeretett jó barátjává, mint ahogy Ábrahámot is a szeretett jó barátjává fogadta. Ám, ha mégis a közösségemből kedves jó barátot választanék, akkor bizony az Abu Bakr lenne. Bizony, azok, akik előttetek éltek, a prófétáik sírját imahelyekké tették. Nos! Ti soha ne tegyétek a sírokat imahelyekké, mert én megtiltom azt nektek!”
Az élete végén megtiltotta ezt, majd a halálos ágyán el is átkozta azokat, akik ezt mégis megteszik. A sírnál elvégzett ima is idetartozik, még akkor is, ha nem építenek imahelyet a sírra. Ez a jelentése annak, amit mondott, hogy: és ő félt, hogy sírját imahellyé teszik majd. A kortársai nem építettek volna mecsetet a sírja köré. Minden hely, ahol imádkoznak, egyben imahellyé is válik, sőt az imahelyek mecseteknek minősülnek. Ahogyan ezt a Próféta – Allah dicsérje és üdvözölje – mondta: „A Föld mecsetté és tiszta hellyé tétetett nekem.” Ahmed jegyezte le Ibn Maszúd közlésében: „A leg-rosszabb emberek közé tartoznak azok, akik az Óra beálltakor élnek, és azok, akik a sírokat imahelyekké teszik.” Abu Hátim jegyezte le.

Felmerülő gondolatok:
1. Amit a Próféta arról mondott, akik mecsetet épített, amiben egy jámbor ember sírja mellett Allahot imádja, még ha a szándéka jó is.
2. A képek és szobrok tilalma, és ezek durva elítélése.
3. Annak tanulsága, hogy a Próféta –Allah dicsérje és üdvözítse– mennyire komolyan vette ezt. Hogyan magyarázta el először nekik, majd a halála előtt öt nappal megint mondott ezzel kapcsolatban dolgokat, és végül, amikor a halálán volt nem elégedett meg a korábbi közlésekkel.
4. Ennek elkövetésétől tiltása a sírjánál, még mielőtt a sírja meglett volna.
5. Ez volt a zsidók és a keresztények szokása a prófétáik sírjával.
6. Elátkozásuk emiatt.
7. A szándéka a mi óva intésünk volt, hogy ne tegyük ezt a sírjával.
8. Ez az oka annak, hogy a sírjára nem lett építve.
9. Annak jelentése, hogy a sír imahellyé tétetik.
10. Összekötötte azt, aki imahellyé teszi azzal, akit az Óra élve talál, ezért megemlítette a társállításhoz vezető dolgokat, mielőtt az bekövetkezne, és annak következményét.
11. Megemlítette öt nappal a halála előtt: cáfolatát azon két csoportnak, akik a legrosszabb újítók közé tartoznak. Sőt, néhány tudós őket a hetvenkét csoport között említette, és ezek a rafiditák és a dzsehmiták. A rafidizmus következtében alakult ki az iszlámban a sirk és a sírimádat, hisz ők voltak az elsők, akik a sírra mecsetet építettek.
12. Ami a Prófétát –Allah dicsérje és üdvözítse– a halálán sújtotta.
13. A szeretett jó barát /khalil/ ranggal történő megtiszteltetése.
14. Annak kijelentése, hogy ez magasabb rang, mint a szereteté.
15. Annak kijelentése, hogy a Sziddík (Abu Bakr) a legkiválóbb kortársa volt.
16. A kalifátusságára történő utalás.

Korunk kharidzsitái

A Muzulmán Testvérek a muszlim vezetők elleni felkelők (khaváridzs)

A Szunna és Közösség népének alap hittétele közé tartozik, a muszlimok vezetői felé történő kötelező jellegű engedelmesség a vallásilag helyes dolgokban (almárúf). Ugyan így az is az alaphittételük része, hogy tilos ellenük felkelni, még ha erkölcstelenek vagy igazságtalanok is. Mindennek alapja a Korán, a Szunna, és a nemes elődök útja (menhedzs). Mert csakis így alakulhat ki az egységes vélemény, a közbiztonság, és a béke.

Ami viszont minket itt érint, az a muszlimok vezetőihez való hozzáállásuk. Ők sajnos nem a Korán és a Szunna előírásait, és nem a nemes elődök útját követve viselkednek a vezetőkkel.

Tudnotok kell kedves testvéreim, hogy sok forradalomnak, illetve helyesebben mondva, a legtöbb forradalomnak ők a tervezői és kivitelezői. Ők szítják a lázadás tüzét, aminek vallási külsőt kölcsönöznek, és azt mondják, hogy ez dzsihád Allah útján, és ez helyesre utasítás és helytelentől tiltás (amr bilmárúf va nehj án elmunker), és ez az igazság megvalósítása, és a helytelen megszüntetése és eltörlése, és a jogok helyreállítása. Azt mondják, a vezetők zsarnoki önkényuralma többé nem legális. És képesek annak érdekében, hogy felkeljenek e vezetők ellen baráti jobbot nyújtani a zsidóknak és a keresztényeknek. Nyugatra utazgatni. A követségeik előtt ácsorogni. Egyezséget kötni az ateista, a nacionalista, a szocialista, a bászí és a keresztény pártokkal. És hajlandóak szilárd szövetséget kötni a rafiditákkal. Olyan szlogeneket kreálnak, amik ütköznek a seriával, mint: a teljes szabadságjogok gyakorlása, a demokrácia követelése, vallástalan állam létrehozása. A nép kezébe kell adni a hatalmat a törvényhozás hatalmával együtt, majd elfogadni a nép akaratát.

Mindezt pedig miért? A muszlim vezető által elkövetett jogtalanság és zsarnokság eltörlése címén. És hogy elszámoltassák a vezetőt a múltra és a jövőre nézve, mivel kizárta őket a kormánykoalícióból, aminek következménye az lett, hogy például az országában kisebb-nagyobb világi érdekektől elestek.

Eredmény: a náthát akarták gyógyítani – állításuk szerint – de leprát okoztak.

Aki mondta, igazat szólt:
Ha helytelent helytelenül teszel jóvá
Mintha a vizeletet sáros menstruációs vérrel mosnád

Írtam mindezt látva az egyiptomi helyzetet a vezetésük alatt, és egyéb forradalmat megért iszlám országok helyzetét együttérzésből, és nem gyűlöletből vagy uszításból.

Allah adjon kiutat mindnek, és békés együttélést bölcs igaz szunnita vezető védelmező szárnyai alatt!

Berbehárí imám bölcsessége:

A következőt mondta:

1. „Ha hallod, hogy valaki azt, azt mondja valakiről, musebbih, vagy a tesbíhről beszél, akkor tudd, hogy az illető dzsehmita.
2. Ha hallod, hogy egy ember azt mondja valakiről, hogy nászibita, akkor tudd, hogy az illető rafidita.
3. Ha hallod, hogy valaki azt mondja, beszélj az egyistenhitről (tauhíd), vagy magyarázd el nekem az egyistenhitet, akkor tudd, hogy az illető kháridzsita muetizilita.
4. Vagy ha azt mondja valakiről, hogy mudzsbirita, illetve az idzsbárról vagy az igazságosságról beszél, akkor tudd, hogy az illető kadarita.
Ugyanis ezek az elnevezések kitalált újítások, amiket a kények (újítások) népe kreált.”

1. Mer a dzsehmiták tagadják Allah tulajdonságait, azt mondják: Allahnak nincs tudása, se hallása, se látása. És azt mondják: aki e tulajdonságokat Allahról tulajdonítja, az musebbih, vagyis antropomorfizáló, és aki ezt mondja arról, aki Allahnak tulajdonságokat vall, az dzsehmita.
2. Ugyanis a nászibita az a rafidita ellentéte. A rafidita pedig: akik túlságosan tisztelik Ál Albejtet, vagyis a Próféta – Allah dicsérje és üdvözölje – családját. Olyan túlzó módon, hogy az imádattá fajult. A nászibita: az ahlusszunna, akik szidják Ál Albejtet a rafiditák szerint. A rafiditák tehát azt mondják az ahlusszunnáról, hogy nászibiták, mert állításuk szerint azok nem szeretik Ál Albejtet, mert ellenségesen viselkednek a prófétai családdal. Tehát, ha valaki azt mondja neked: te nászibita vagy, akkor tudd, hogy az illető rafidita, mert a nászibita a rafidita ellentéte. Aki szereti a prófétai kortársakat, az a nászibí.
3. A szerző itt a muteziliták egyistenhitéről beszélt, mert azoknak öt alapjuk van, és minden alapot hamis jelentéssel ruháztak föl és a tauhíd mögé bujtatták pl.: az isteni tulajdonságok tagadása, a Korán teremtmény, és Allah nem lesz látható a Túlvilágon. A muteziliták és kharidzsiták szerint a tauhíd a tulajdonságok tagadása.
4. A kadariták azt állítják, hogy nem Allah teremti a teremtményei cselekedeteit, és szerintük ez az igazságosság, mivel ha Ő teremtené azokat, akkor nem büntethetné meg őket érte.

Allah Rahmán és Rahím neveinek érdekessége

Allah Rahmán és Rahím neveinek érdekessége

A Korán és a Szunna idézeteiből az tűnik ki, hogy Allahnak az a neve, hogy Rahmán, a személyére utaló tulajdonság abból a szemszögből, hogy Allahot jellemzi a könyörület. Az a neve, hogy Rahím, pedig cselekedetére utaló tulajdonság abból a szemszögből, hogy eljuttatja az irgalmat annak, akinek megirgalmazott. Ezért is mondta a Magasztos: (a hívőkkel bizony rahím) és (ő velük bizony raúf és rahím) Korán, 9: 117. Egyetlen egy idézetben sem maradt fönn, hogy Ő velük rahmán. Allah a prófétáját – Allah dicsérje és üdvözölje – úgy írta le, hogy raúf és rahím. Azt mondta a Koránban: (ügyel rátok, a hívőkkel raúf és rahím) Korán, 9: 128. A teremtményei közül soha senkit nem jellemzett a rahmán tulajdonsággal. Gondolkozz el ezen!

Bidák Radzsab hónapjában

Elterjedt néhány kitaláció Radzsab hónapjáról illetve a Ramadánt megelőző tettekről, íme néhány kiigazítás ezzel kapcsolatban:

A dicsőség Allahnak! Allah dicsérje és üdvözítse az Ő Küldöttjét. Továbbá:

A két hiteles hagyománygyűjteményben található Ibn Abbászról – Allah elégedettsége velük –, hogy a Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – közölte a magasztos Uráról mondva: „Allah a magasztos leírta a jó és a rossztetteket, majd megmondta, hogy melyek azok. Így aki jót szándékozik, de nem teszi azt meg, Allah magánál feljegyez neki egy teljes jótettet. Amennyiben meg akarja tenni és meg is teszi, akkor azt Allah (minimum) tíz jótettnek jegyzi fel magánál egészen a hétszázszoroson át a sokszorosig. Aki pedig rosszat szándékozik tenni, de nem teszi meg, annak Allah egy teljes jótettet ír fel magánál. És ha ő rosszat akar tenni és meg is teszi, akkor Allah egy rossztettnek jegyzi azt fel.” Muszlim a következőt tette még hozzá: „Allahnál csupán az pusztul el, aki el akar.” Ez Allah irgalma a teremtményei iránt, hiszen ismeri a gyengénket és a sok bűnünket, valamint a kevés jótettünket. Ezért jutalmat ad nekünk a rossz elhagyásáért is, ha azt meg akartuk tenni, és ha meg is teszi, akkor csak egyetlen rossztettnek írja azt fel. A jótetteket viszont sokszorosan megtöbbszörözi. Ezért is mondta a Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse –: „Allahnál csupán az pusztul el, aki el akar.” Mivel mindezen adományok és kegy ellenére, ha az ember megérdemli a Poklot, akkor bizony kétségtelenül el fog pusztulni.
Allah szolgái iránti irgalma az, hogy az irgalomnak időszakokat adott, amikor azt ér az Ő irgalma és megbocsátása, akit Ő akar. Al-Tabaraaní jegyezte le Anasz ibn Málikról – Allah elégedettsége vele –, aki mondta: „Allah Küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – így szólt: Tegyetek jót hosszú időn át és tegyétek ki magatokat Allah irgalmának. Mert Allah irgalmának fuvallatai vannak, amivel azt érint a szolgái közül, akit csak akar. És kérjétek Allahot, hogy fedje el a szemérmeteket, és hogy adjon biztonságot a családotoknak.” Allah a magasztos irgalma a szolgái iránt az, hogy az irgalmának kijelölt időszakokat és egyes napokat, amelyek az urukhoz közelebb viszik őket és megbocsátottá teheti a bűneiket.

Egyik ilyen időszak, amely során Allah megbocsát a szolgáinak és megbocsátással fordul feléjük és megmenti őket a Tűztől Ramadán hónapja. Mennyi és mennyi jó található e hónap alatt, és mennyi áldással is hordoz magában. Azonban mindezekre csak akkor tehet szert a szolga, ha Allah iránt őszintén odaadó, a Prófétát – Allah dicsérje és üdvözítse – követő. Az erényes elődök Allahot fél éven át kérték arra, hogy elérhessék Ramadán havát. Amikor pedig megadta nekik azt, akkor hat hónapon át azt kérték tőle, hogy fogadja azt el tőlük. A Prófétátok – Allah dicsérje és üdvözítse – a legteljesebb módon készült föl Ramadán havára. Egész évben imádkozta az éjszakai imát. A két hiteles hagyománygyűjteményben található Abu Szeleme ibn Abdulrahman – Allah elégedettsége vele – közlésében, hogy megkérdezte Áisát – Allah elégedettsége vele – arról, hogyan imádkozott Allah Küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – Ramadán alatt. Azt válaszolta: „Allah Küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – nem imádkozott többet sem Ramadán alatt sem más hónapok során tizenegy meghajlásnál…” tehát Allah Küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – sem Ramadán sem más hónap során nem hagyta el az éjszakai imát. Amikor pedig elaludt az éjszakai imáról, akkor azt párosként imádkozta a nappal során. Muszlimnál ezt olvashatjuk Omar ibn Al-Khattáb – Allah elégedettsége vele – közlésében, hogy Allah Küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – azt mondta: „Aki átaludta azt, amit imádkozni szokott, vagy annak egy részét, és imádkozta azt a hajnali és a déli ima között, akkor megkapja azt a jutalmat, mintha éjszaka imádkozta volna.” Eszerint az is a Ramadánra való felkészülés egyik eszköze, ha az ember meghatározott mennyiséget mond el a Koránból az év más éjjelei során, hogy a ramadáni éjszakai ima könnyű legyen majd számára.

Allah Küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – az év során sok böjttel is készült Ramadánra. Hat napot böjtölt Sawwálból. Böjtölte a hétfőt és a csütörtököt, a telihold napjait minden hónapban (tizenharmadika, tizennegyedike és tizenötödike). Sábán hónapjában sokat böjtölt, többet, mint más hónapok során, kivéve természetesen Ramadánt. Sábánt szinte teljes egészében böjtölte, kivéve pár napot, ahogy ezt Áisa – Allah elégedettsége vele – közölte róla, amit Muszlim jegyzett le. A Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – elmondta azt is, hogy miért böjtöl sokat Sábán hónapja alatt mondva: „Ez egy olyan hónap Radzsab és Ramadán között, amit az emberek figyelmen kívül hagynak. Ez olyan hónap, amely során a tettek felvitetnek a Világok Ura elé, és én szeretném, ha úgy vinnék föl a tetteimet, hogy böjtölök.” Al-Neszáí jegyezte le Oszáma ibn Zejdről – Allah elégedettsége vele –. A tudósok azt mondták: Sábán böjtje olyan, mint az istentiszteletek előtti szorgalmi imák. Kiegészíti azokat a hiányosságokat, amik a kötelező végrehajtása során keletkeznek. Egyben testi felkészülés is található benne a böjtre.

Az erényes elődök szorgalmasak voltak Sábán alatt, hogy felkészüljenek Ramadánra. Azt mondták: Sábán hónapja a Korántudók hónapja. Abu Bakr Al-Balkhí mondta: Radzsab hava a vetés hónapja, Sábán hava az öntözés hónapja, Ramadán hava pedig az aratás hónapja. Úgyszintén ő mondta: Radzsab hava, mint a szél, Sábán hava, mint a felhő, Ramadán hava pedig, mint az eső. Aki nem vet Radzsab hónapja során és nem öntöz Sábán hónapja alatt, az hogyan akar aratni Ramadánkor? Sokan úgy kezdik el Ramadánt, hogy nagyon szorgalmasak. Ám sajnos, ahogy múlik Ramadán úgy veszti el erejét e szorgalom. És úgy múlik el Ramadán, hogy semmi hasznát nem látta annak. Majd akkor fog szomorkodni emiatt, amikor már nem használ a bánkódás. Mindez pedig csak azért törtéhet meg, mert nem megfelelőképpen készül föl Ramadán havára.
Sok ember különféle ételekkel és italokkal, különleges öltözékkel készül Ramadán havára. Ez óriási tudatlanság és butaság a részükről. Azért, hogy utána ne eméssze magát senki, gyertek, és megtanuljuk, hogyan készüljünk fel Ramadánra és hogyan várjuk azt. És hogyan húzzunk belőle hasznot a többi emberrel. Az első, amire fel kell készítened magad:

  1. Az őszinte odaadás Allahnak és a Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – követése. A magasztos Allah mondta: (…aki reménykedik az Urával való találkozásban, az tegyen jót és ne állítson társként az Ura szolgálatában senkit.) Korán 18: 110. Ügyelj arra is, hogy a böjtöt helyesen végezd úgy, ahogy a Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – tette. Tanuld meg a böjt szabályait, annak értékeit, azt, ami érvényteleníti. Meg kell ismerned azokat, amik ajánlottak a böjt során a böjtölőre nézve és mik nem ajánlottak. Hogyan kell pótolni és ehhez hasonlókat.
  2. Ami még kötelező rád nézve: őszinte bűnbánattal fogadd Ramadánt. Már most hagyd el a rossz szokásaidat. Bánjuk meg most minden rossz tettünket, szavunkat vagy szokásunkat, még mielőtt Ramadán elkezdődne. Allah a magasztos mondta: (Mindnyájan gyakoroljatok bűnbánatot Allahnak, tán üdvözültök.) Korán, 24: 31. A Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – mondta: „A bűnét megbánó olyan, mint akinek nincs is bűne.” Ibn Mádzse jegyezte le Ibn Maszúdról. Hagy el hát a kamatot Allahért! Hagy el hát a tilos dolgokat Allahért! Ne félj a szegénységtől! Allah a magasztos mondta: (Annak, aki féli Allahot Ő kiutat ad.* És onnan gondoskodik majd róla, ahonnan nem is számít rá, aki pedig Allahra hagyatkozik annak az elegendő.) Korán, 65: 2-3. A Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – pedig azt mondta: „Ha bármit Allahért elhagysz, akkor bizony helyette jobbat fog adni neked.” Ahmed.
  3. Amivel még készülhetünk Ramadán fogadására: Allah iránti őszinteség, és Ramadán óráinak és perceinek istenszolgálattal történő kihasználása, mint az éjszakai imák, a szorgalmi imák, önkéntes adakozások. Koránolvasás megértve és azon elmélkedve. Allah sűrűn emlegetése.

Allah a segítő és támogató. Allah tudja igazán.

Allah a hetedik ég fölött van, ez hiteles tény

16. Anasz közölte, hogy Málik ibn Szászaá mesélte neki, hogy a Próféta – Allah dicsérje és üdvözölje – beszélt neki arról az éjszakáról, amikor elutaztatták mondva:

„Miközben hatímban (de lehet, hogy Katáda azt mondta: a hidzsrben) feküdtem, jött valaki – és megemlítette a hadíszt, amiben a következőket mondta: ekkor hoztak nekem egy fehér állatot, ez az öszvérnél kisebb, de a szamárnál nagyobb volt, a lépteinek távolsága, pedig ameddig a szem ellát. Azt mondta: Majd fel lettem rá ültetve, Gábriel pedig elindult velem, amikor pedig elértük a legalsó eget, és (Gábriel) engedélyt kért a belépésre, megkérdezték (bentről): Ki az? Azt mondta (valaki): Gábriel. Azt kérdezték (bentről): Ki van veled? Azt felelte (Gábriel): Mohamed. Azt kérdezték (bentről): Kéretve lett tán? Azt válaszolta (Gábriel): Igen. Azt mondták (bentről): Isten hozta, bizony a legjobbkor jöttél el (a legjobb korban és néphez). Majd azt mondta: Amikor megérkeztem, akkor láttam, hogy ott van Ádám. Azt mondta (Gábriel): Ez az apád, üdvözöld hát. Én köszöntem neki és ő visszaköszönt. Majd azt mondta (Ádám): Üdvözlet a jó gyermeknek, és a jó prófétának. Majd elindult fölfelé, amíg el nem ért a második égig, ahol ismét engedélyt kér a belépésre, és megkérdezték (bentről): Ki van veled? Azt felelte (Gábriel): Mohamed. Azt kérdezték (bentről): Kéretve lett tán? Azt válaszolta (Gábriel): Igen. Azt mondták (bentről): Isten hozta, bizony a legjobbkor jöttél el (a legjobb korban és néphez). Majd azt mondta: Amikor megérkeztem, akkor láttam, hogy ott van János és Jézus,1 akik anyai ági unokatestvérek. Azt mondta (Gábriel): Ők János és Jézus, üdvözöld hát őket. Én köszöntem nekik, ők is visszaköszöntek. És azt mondták: Üdvözlet a jó gyermeknek, és a jó prófétának. Majd tovább vitt fölfelé, a harmadik égig, ahol engedélyt kér a belépésre, és megkérdezték (bentről): Ki az? Azt mondta (valaki): Gábriel. Azt kérdezték (bentről): Ki van veled? Azt felelte (Gábriel): Mohamed. Azt kérdezték (bentről): Kéretve lett tán? Azt válaszolta (Gábriel): Igen. Azt mondták (bentről): Isten hozta, bizony a legjobbkor jöttél el (a legjobb korban és néphez). Azt mondta: Majd megnyílt, és amikor megérkeztem, akkor láttam, ott van József. Azt mondta (Gábriel): Ez József, üdvözöld hát. Én köszöntem neki és ő visszaköszönt. Majd azt mondta: Üdvözlet a jó testvérnek és a jó prófétának. Azt mondta: Majd elindult fölfelé, amíg el nem érte a negyedik eget, ahol engedélyt kér a belépésre, és megkérdezték (bentről): Ki az? Azt mondta (valaki): Gábriel. Azt kérdezték (bentről): Ki van veled? Azt felelte (Gábriel): Mohamed. Azt kérdezték (bentről): Kéretve lett tán? Azt válaszolta (Gábriel): Igen. Azt mondták (bentről): Isten hozta, bizony a legjobbkor jöttél el (a legjobb korban és néphez). Azt mondta: Majd megnyílt, és amikor megérkeztem, akkor láttam, hogy ott van Idrísz. Azt mondta (Gábriel): Ez Idrísz, üdvözöld hát. Én köszöntem neki, ő is visszaköszönt, majd azt mondta: Üdvözlet a jó testvérnek és a jó prófétának. Majd azt mondta: Majd elindult fölfelé, amíg el nem érte az ötödik eget, ahol engedélyt kér a belépésre, és megkérdezték (bentről): Ki az? Azt mondta (valaki): Gábriel. Azt kérdezték (bentről): Ki van veled? Azt felelte (Gábriel): Mohamed. Azt kérdezték (bentről): Kéretve lett tán? Azt válaszolta (Gábriel): Igen. Azt mondták (bentről): Isten hozta, bizony a legjobbkor jöttél el (a legjobb korban és néphez). Azt mondta: Majd megnyílt, és amikor megérkeztem, akkor láttam, hogy ott van Áron. Azt mondta (Gábriel): Ez Áron üdvözöld hát. Én köszöntem neki, ő is visszaköszönt, majd azt mondta: Üdvözlet a jó testvérnek és a jó prófétának. Majd elindult fölfelé, amíg el nem érte a hatodik eget, ahol engedélyt kér a belépésre, és megkérdezték (bentről): Ki az? Azt mondta (valaki): Gábriel. Azt kérdezték (bentről): Ki van veled? Azt felelte (Gábriel): Mohamed. Azt kérdezték (bentről): Kéretve lett tán? Azt válaszolta (Gábriel): Igen. Azt mondták (bentről): Isten hozta, bizony a legjobbkor jöttél el (a legjobb korban és néphez). Azt mondta: Majd megnyílt, és amikor megérkeztem, akkor láttam, hogy ott van Mózes. Azt mondta (Gábriel): Ez Mózes, üdvözöld hát. Én köszöntem neki, ő is visszaköszönt, majd azt mondta: Üdvözlet a jó testvérnek és a jó prófétának. Azt mondta: amikor továbbmentem akkor (Mózes) sírni kezdett. Megkérdezték: Miért sírsz? Mert egy fiatalember, aki utánam lett elküldve, és a népéből többen lépnek a Kertbe, mint a népemből. Majd elindult fölfelé, amíg el nem érte a hetedik eget, ahol engedélyt kér a belépésre, és megkérdezték (bentről): Ki az? Azt mondta (valaki): Gábriel. Azt kérdezték (bentről): Ki van veled? Azt felelte (Gábriel): Mohamed. Azt kérdezték (bentről): Kéretve lett tán? Azt válaszolta (Gábriel): Igen. Azt mondták (bentről): Isten hozta, bizony a legjobbkor jöttél el (a legjobb korban és néphez). Azt mondta: Majd megnyílt, és amikor megérkeztem, akkor láttam, hogy ott van Ábrahám. Azt mondta (Gábriel): Ez Ábrahám, üdvözöld hát. Én köszöntem neki, ő is visszaköszönt, majd azt mondta: Üdvözlet a jó testvérnek és a jó prófétának. Azt mondta: Majd a Szidrat Almuntehá2 megjelent nekem, majd megjelent nekem a Bejt Elmámúr.3 Azt mondta: Majd elő lett nekem írva az imádkozás, napi ötven imával. Ekkor visszaindultam, és találkoztam Mózessel, aki megkérdezte: Mit kaptál parancsba? Azt feleltem: minden nap ötven ima (elvégzését). Azt mondta: A néped bizony nem lesz képes elvégezni ötven imát. Én bizony már teelőtted megismertem az embereket, és a legnagyobb szenvedéseket kaptam Izrael fiaitól, térj hát vissza az Uradhoz, és kérj tőle enyhítést a népednek. Azt mondta: Visszamentem, és ő levett rólam tízet. Majd visszatértem Mózeshez, aki azt kérdezte: Mit kaptál parancsba? Azt feleltem: minden nap negyven ima (elvégzését). Azt mondta: A néped bizony nem lesz képes elvégezni negyven imát. Én bizony már teelőtted megismertem az embereket, és a legnagyobb szenvedéseket kaptam Izrael fiaitól, térj hát vissza az Uradhoz, és kérj tőle enyhítést a népednek. Visszamentem, és ő levett rólam újabb tízet. Majd visszatértem Mózeshez, aki azt kérdezte: Mit kaptál parancsba? Azt feleltem: minden nap harminc ima (elvégzését). Azt mondta: A néped bizony nem lesz képes elvégezni harminc imát. Én bizony már teelőtted megismertem az embereket, és a legnagyobb szenvedéseket kaptam Izrael fiaitól, térj hát vissza az Uradhoz, és kérj tőle enyhítést a népednek. Visszamentem, és ő levett rólam újabb tízet. Majd visszatértem Mózeshez, aki azt kérdezte: Mit kaptál parancsba? Azt feleltem: minden nap húsz ima (elvégzését). Azt mondta: A néped bizony nem lesz képes elvégezni húsz imát. Én bizony már teelőtted megismertem az embereket, és a legnagyobb szenvedéseket kaptam Izrael fiaitól, térj hát vissza az Uradhoz, és kérj tőle enyhítést a népednek. Visszamentem, és meg lett nekem parancsolva napi tíz ima. Majd visszatértem Mózeshez, aki azt kérdezte: Mit kaptál parancsba? Azt feleltem: minden nap tíz ima (elvégzését). Azt mondta: A néped bizony nem lesz képes elvégezni tíz imát. Én bizony már teelőtted megismertem az embereket, és a legnagyobb szenvedéseket kaptam Izrael fiaitól, térj hát vissza az Uradhoz, és kérj tőle enyhítést a népednek. Visszamentem, és meg lett nekem parancsolva napi öt ima. Majd visszatértem Mózeshez, aki azt kérdezte: Mit kaptál parancsba? Azt feleltem: minden nap öt ima (elvégzését). Azt mondta: A néped bizony nem lesz képes elvégezni öt imát. Én bizony már teelőtted megismertem az embereket, és a legnagyobb szenvedéseket kaptam Izrael fiaitól. Azt mondtam neki: Annyit kértem az Uram, hogy szégyellem magam, azonban elfogadom és fejet hajtok. Amikor továbbhaladtam, akkor egy hangot hallottam: Bizony előírtam, amit akartam, és enyhítést adtam a szolgáimnak.”

Kölcsönösen elfogadott.4